Portavi un bastone, non dei fiori
eri scontroso, prepotente,
promettevi a tua madre
un sacco colmo di oro,
e ora stai seduto qui
come un fungo sotto l’albero,
così magari qualcuno si prende cura di te.
Sei chiuso nelle segrete delle Sette Torri*
e ormai non ne uscirai.
Perché hai morso la pietra
con denti da latte?
Perché correvi se rimanevi indietro?
Perché non sognavi solo di notte?
Cosa volevi ottenere?
Ti sei sempre esposto,
le ferite grattate a sangue.
Sei famoso, volevi questo?
Quante settimane dura la vita?
Quanto sei stupido.
Amavi? Chi voleva legarsi a te?
Ti nascondevi? Chi ti dava la caccia?
Vinci, se puoi vincere,
non hai né coltello né pane.
Sei chiuso nelle segrete,
rallegrati se hai soldi per la legna,
rallegrati se c’è un morbido cuscino,
metti giù pure la testa.
* Il castello delle Sette Torri di Istanbul, famoso per le sue prigioni
KARÓVAL JÖTTÉL… (1937)
Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,
mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.
Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?
Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.
Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.
Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.