2012 februárjában a MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Illyés Gyula Archívuma, nevezetesen Tüskés Anna, interjút készített velem, az Illyés Gyula fordításommal kapcsolatban. Itt közlöm:

Hogyan került kapcsolatba Illyés életművével, mikor olvasott először Illyést, honnan jött az indíttatás?

Mindigis szerettem az irodalmat, a verseket, gyermekkoromban rengeteget olvastam, sokszor vettem  részt szavalóversenyeken. Illyéssel is akkor ismerkedtem meg, igaz, csak általános iskolai szinten. Gimnáziumi és felsőfokú (Pénzügyi és Számviteli Főiskola) tanulmányaimat munka mellett végeztem, később számítóközpontokban és a Magyar Televízió szervezési osztályán dolgoztam, így az irodalomra nemigen jutott idő. Úgy gondolom azonban, a gyermekkorban szerzett benyomások, mégha egy ideig látensek is, egy egész életre kihatnak.

Jóval később, miután kikerültem Olaszországba, ahol igen jó fogadtatásom volt és ahol most is nagyon jól érzem magam, nyelvi és kulturális szempontból elszigetelődtem hazámtól. Felébredt bennem a vágy, hogy abból a csodálatos irodalmi örökségből, amelyet mi magyarok magunknak mondhatunk és amely sajnos a nyelvi korlátok miatt a világ számára nem élvezhető, az olaszokkal is megosszam. Igen merész vállalkozás volt ez, de úgy látszik, megérte: nagyon kedvező visszhangja volt az olaszok és az olaszul értő magyarok részéről egyaránt. Nagy elismerés számomra, hogy fordításaim bekerültek egy olasz nyelvi tagozatos középiskolai tankönyv anyagába (Giro d’italiano 2, Nemzeti Tankönyvkiadó), mint gyakorlat és ajánlott olvasmány.

Lefordította Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról c. versét, amely megjelent az Osservatorio Letterarióban. Mi ennek a fordításnak a története, honnan jött az ötlet?

Megragadott a drámaisága, a fantasztikus ritmusa, nem tudtam neki ellenállni. Ez egy olyan vers, aminek hátborzongató hatása van és sajnos mindig aktuális, mert a hatalommal való visszaélés, az önkényes erőszak, mások leigázása a világ különböző pontjain ma is megtörténik. Az emberi jogokat, melyeknek kivívása annyi áldozatba került, meg kell védenünk, őrködnünk kell a demokrácia felett. A fordítás, úgy tudom, annak idején bekerült az Illyés Múzeum anyagai közé.

Fordított mást is Illyéstől?

Nem, ez az egyetlen.

Ismerte esetleg személyesen Illyést?

Nem, sajnos nem ismertem.

Illyés 1944 decemberi Naplójegyzeteiben olvashatjuk a következő bejegyzéseket: 
December 2. Szombat [p. 329]

Le Tihanyba Flórával (Szopkó, Preszler, Korbuly). Este: katonaság árad át a kompon. A sötétben bemásznak az udvarokba, szállást kérnek. Zörgés nálunk. Az első csoportot elküldjük. Újabb kettő. Beszéd a sötétben (oroszul), hogy nincs hely, de adunk kenyeret és bort. (A szomszédban közben veszekvés[?]: partizánok.) Végre kettőt befogadunk: hangjuk rokonszenves. Ruszten Csirikov „Bjughalter” és egy sofőr. Esznek. Lefekszenek. Reggel „doszvidányije”. Mariskát megsimogatják: „Tótárka.” „Pachozsdit.”

December [p. 335]

Vasárnap volt. A vőn kívül még két férj jött le a telepre, egy mérnök és egy tengerészkapitány, aki most a kereskedelmi minisztériumban dolgozott. De kivételesen lejött lányaihoz Preszler, a Hangya-raktárnok is.

– Maradunk – mondta Korbuly, a tengerészkapitány. Fiatal ember volt. Sötét, örmény arcbőre egy árnyalattal világosabb volt, megfogyatkozott alatta a vér.

– Nincs is már vonat – mondta Szopkó, a mérnök.

– Nekem pedig akárhogy is vissza kell mennem – mondta Preszler.

Esetleg valamelyik családtagjáról van itt szó?

Nem olvastam a naplót, így számomra ez egy fantasztikus felfedezés. A Preszler név tudomásom szerint nagyon ritka (családomon kívül csak külföldön élő Preszlerekről tudok), tehát egyáltalában nem kizárt, hogy egy rokonomról van szó. Sajnos édesapám egy éve meghalt, így nehéz lesz kideríteni az igazságot, de megpróbálom.

Más magyar irodalmi műveket is lefordított olaszra?

Igen, többek között Ady, Petőfi, József Attila, Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Arany, Tóth Árpád, Radnóti verseket, sőt egy Szakonyi elbeszélést is, amelyhez az író készségesen megadta az engedélyt. Ezenkívül néhány népmesét, főleg Mátyás király meséket. Minden fordítás publikálva lett a honlapomon (www.ungherese.tk), ezen kívül a Magyar Elektronikus Könyvtárba is bekerült. A honlapomon 54 ezer látogató, a MEK-en 15 ezren olvasták ezeket a fordításokat. Sajnos többen figyelmen kívül hagyták a szerzői jogra vonatkozó rendelkezéseket és a forrás megjelölése nélkül közöltek le egyes verseket. Volt, hogy a költő neve is elmaradt, megcsonkultak strófák, összeolvadtak versek. Néhány felhasználó arra vetemedett, hogy a fordításokat mint saját verseit közölje le egyes fórumokon. Mint nemrég felfedeztem, 2010 májusában La Repubblica, – egyike a legtekintélyesebb olasz napilapoknak, – egy Adyról szóló cikkben leközölte egy fordításomat: ebben az esetben is a forrás megjelölése nélkül.

Fordított valamit olaszról magyarra?

Körülbelül öt éve a Kalligram Kiadó (Pozsony – Budapest) megbízott azzal, hogy az Európai Unió támogatásával kiadandó Pasolini sorozat első kötetét (Tisztátalan cselekedetek – Amado mio) lefordítsam. Ez igen nehéz feladat de ugyanakkor nagy megtiszteltetés is volt, már csak azért is, mert az első magyarul megjelent Pasolini irodalmi műről van szó. A kötet a 2008-ban a Budapesti Könyvhéten lett bemutatva és úgy tudom kedvező fogadtatásban részesült.

Mivel foglalkozik jelenleg?

Üzemgazdászi (rend_szerszervezői) végzettségem van, de itt Olaszországban több mint húsz év alatt nem sikerült állást találnom, gyakorlatilag munkanélküli vagyok. Mivel a számítástechnika továbbra is érdekel, honlapok kezelésével tartom magam edzésben. Körülbelül öt évig egy regionális napilap és egy kulturális magazin munkatársa voltam, újságírói díjjal is ki lettem tüntetve. Egy éve azonban mindent otthagytam, hogy a festészetben, – hobby, amit néhány éve űzök, – professzionális szintre juthassak. Ez szintén egy gyermekkoromból visszatérő szenvedély. Realista stílusban készült festményeim, rajzaim (főleg portrék) a www.pagnes.tk honlapon tekinthetőek meg.